Sikerült egy hosszabb beszélgetést megejtenem a Roppant Teammel, az elmúlt pár nap történéseiről. Kezdem a legjobb hírrel. Ahogy én az élménybeszámolókból leveszem a dolgot, nagyon-nagyon élvezik ezt a kis kiruccanást. Fáradság ide vagy oda, pörögnek nagyon...minden nap új élmények, hihetetlen szépségű tájak, érdekes emberek, váratlan fordulatok...a szív, a lélek, a kiváncsiság viszi őket tovább, akkor is amikor néha már hulla fáradtak.
4. nap
Reggel érkeztek meg komppal Melillába, ami Spanyol felségterület. Itt nem is az volt a legnehezebb feladat, hogy átkeljenek a határon, hanem hogy egyáltalán kijussanak a városból és megtalálják a határt. A navigációs rendszerek ebben sajnos nem nyújtottak túl sok segítséget, úgyhogy maradt a bolyongás, keresgélés. Mint azt már többször írtam, aznap az Atlasz hegységen kelltek át, ahol nekik is kijutott a jóból. Ők ugyan nem futottak bele lezárt útszakaszba, de a hóvihar elkapta őket rendesen. Mint ahogy az több blogon is olvasható, nem mindenki számított hóra Afrikába (Jani igen, még hóláncot is vitt, aminek biztos nagyon fognak örülni majd Bamakoban ;)). Ennek ellenére sikerült majdnem az összes feladatot teljesíteni aznap és éjfél után nem sokkal megérkezni az aznapi checkpointra. Ekkorra már eléggé szétszakadt a mezőny, így elmondásuk szerint a megbeszélt időre a kb. 130 csapatból mindössze kb. 70-en értek oda. A 4 napos összesítés szerint ezzel sikerült az előkelő 10. helyet (holtversenyben) megcsípniük, ami finoman szólva sem rossz eredmény egy ilyen erős mezőnyben. Így tovább!!
5. nap
Ez egy igazán embert próbáló nap volt...igazi afrikai kaland. Folyókkal, amiken ép hidak és kerülőutak hiányában autóval kellett átgázolni. Homokdűnékkel ameddig csak a szem ellát. Homokviharral, vadon kószáló tevecsordákkal, kietlen sivataggal, leírhatatlanul szép tájakkal. A nap nagy része sivatagon át vezetett...homokdűnére fel, homokdűnéről le, homokdűnére fel... A kocsi bírta és Jani meg Marci is. Egy apró fennakadásuk volt, amikor egy kis időre szó szerint fennakadtak az egyik dűnén. Mire jött volna a segítség már sikeresen ki is szabadították magukat és mentek is tovább. Később egy másik csapatnak is a segítségére siettek, úgyhogy nem unatkoztak egy percig sem. Mivel nem álltak túl jól az idővel, és sötétedés után a sivatagban autókázni elég veszélyes ezért egy biztonsági utat választottak, ami viszont egyben egy jó nagy kerülőt is jelentett.
6. nap (ma)
A tegnapi nehéz szakasz után, ma egy viszonylag könnyebb szakasszal kedveskedtek a szervezők a résztvevő csapatoknak. Foum Zgid-Tadalt 450 km. Nem kevés, de nem is sok, tekintve hogy sokkal jobbak a terepviszonyok, mint tegnap. Arról nem is beszélve, hogy mióta elindultak tegnap elöszőr sikerült normális szálláson megszállniuk és nem autóban tölteni az éjszakát. Ez ugye még itt Afrikában is ágyat jelent, meg meleg vízet, ami sokat segített abban, hogy frissebben vágjanak neki a mai nap feladatainak.
Lekopogom én is, de úgy néz ki az autó nagyon jól bírja. Jani bácsi tólja neki rendesen, ahol csak lehet és nagyon élvezik az extrém körülmények közti kocsikázást. Havas hegyvidék, sivatag, sziklás terep, hóvihar, homokvihar, folyón átkelés...olyan embernek, mint Jani is, akik imádnak vezetni, olyan ez mint egy vidámpark. :) Ha minden igaz egykét érdekesebb menetről lesz majd videó is youtube-on, de félek ezt már csak útólag fogjuk élvezni, mert az internet kapcsolattal nagyon hadilábon állnak. Ma este megpróbálnak majd küldeni pár képet, meg Jani is írt valami kis élménybeszámolót, de korántsem biztos, hogy fel tudják tölteni.
Utolsó kommentek