Roppant Team Budapest-Bamako 2009

Legalábbis tőlem. :) Jó hírekkel búcsúzom:

Most beszéltem Janiékkal 1 percet. Nem nagyon ért rá beszélgetni, mert épp a bamakoi szállásuk előtt árulták a kocsijukat. :) Szóval odaértek épségben, és ezek szerint még a kocsit is sikerült eladható állapotban megőrizni. ;)

Nem kis teljesítmény, szép volt fiúk!!!!!!

Délután már a szállodában netközelben lesznek - innentől átadom a staféta botot -, úgyhogy ha minden igaz jönnek az élménybeszámolók és remélhetőleg sok-sok kép.

Szép napot mindenkinek!

Guri

Több napos "rádiócsend" után ma sikerült beszélni két szót Janiékkal. Minden rendben van csak épp a világ végén balra vannak, ahonnan nagyon nehézkes a kommunikáció. Ma pihenő napjuk van, de az emúlt napok megterhelő szakaszai után ez azt hiszem rájuk is fér. Különböző blogokon többen írták, hogy pár szakaszt kihagynak, mert csak nagyon felkészített autókkal, mernek nekivágni. Hát Janiék megcsinálták. :) Igaz, hogy volt hogy több száz kilómétert mentek 1-esben, de nem volt gond. Nem akadtak el, bírta a kocsi és ami még fontosabb, ők is!!

9. nap

Reggel 4-kor indultunk a szállodából, mert a mai szakaszt a Mauritán határátlépés nehezítette. Az itiner 6-8 óras várakozást jósolt, ami nagyjából be is jött, mert 6 órát vártunk, mire beengedtek az országba. A hajnali indulás és a kapkodás eredménye egy 100 kilóméteres kerülő volt, de nagyjábol sikerült utolérni magunkat. A határon papirból és fából összetákolt bunkerekben dolgoztak a hivatlanokok, számítógép, (talán még áram sem volt) és mindenféle irodai "luxus" nélkülözésével. A két ország közötti senki földjén a felrobbant autók roncsai lehangolóak voltak. Igaz ez volt az első igazi nyári napunk, sütött a nap és 20-25 fok körül volt a hőmérséklet. Mauritania nagyon erős hatssal volt mindenkire. A marokkói és nyugat-szaharai viszonyokhoz képest is jelentős a különbség, például már nem agyagból tapasztott házakat látunk, hanem nagyon sokan sátorban laknak. Most egy nagyvárosban Nouadhibou-ban vagyunk, ismét szállodában. A város elképesztő. Hatalmas kavalkád, roncs autók rendszám nélül, közlekedési szabályok sehol, összetákolt házak és romos utcák között turbános emberek, teljesen eltakart arccal. Ilyesztő első látásra, az az igazság.
Megint fél 12 és hajnalban kelünk...
A homokdűnés szaharai részre holnap megyünk ha minden igaz, ami komoly próbatétel lesz.

Igyekszem küldeni képet, de macerás eléggé. A képen a kocsi, amit kihúztunk (kielemelem, nehogy a 64-es csapat hozzátartozói a kép láttán szívrohamot kapjanak. szerk.) és a határszakaszon kipukkant autók.

Üdv,

Jani

8. nap

Nyugat-Szaharában vagyunk, a világ végén. Ilyen nincs...itt semmi sincs!!! Sehol és egyáltalán... Leszámítva az óceánt, ami jobbra van. (Ha mennénk haza, akkor balra lenne:)). Ennek ellenére egy négycsillagos szálloda társalgójában ülök, plazmatévén nézek egy focimeccset és emésztem az imént elfogyasztott, fantasztikusan finom dromedár steaket. Hogy ez, hogy lehet én sem értem, de gondolom valaki úgy gondolta, jó lenne ide egy négycsillagos szállodát építeni, mert biztos ami biztos. Még az utcán is lefizetett helyiek vigyázznak a kocsiainkra.

Este nyolcra értünk az itinerben megadott táborhely közelébe, de meglepő módon vagy nyolc hasig elásott kocsit találtunk az oda vezető úton. Egy kis mentes után a barátságtalan környezet és a kigyók hatására (páran látni véltek csörgőkigyókat és van aki nem bírja) azt a döntést hoztuk, hogy inkább az 50 km-re lévő városban keresünk szállást. Így kerültünk ide, és így születik meg ez a bejegyzés. Holnap reggel 5-re kell a táborhelyre visszamenni, akkor adjuk le a feladatlapot.

A mai feladatok viszonylag könnyűek voltak. Kb. 800 kilómétert haladtunk nagyjábol délre, és többé kevésbé az aszfaltút mentén voltak a pontok (ami tekintve, hogy elaknásított területről van szó, nem meglepő. szerk.). Minden város előtt és után rendőri ellenőrzés van, ahol elvileg csókosak vagyunk. Ez érződik is, de a helyi szervek tanulékonysága is példaértekű. Az egyik ellenőrző ponton a "kolléga" a francia nyelvű udvariaskodás után magyarra (!) váltott: "Ajándék?" kérdezte, majd rögtön utána mondta, hogy "Három.". Kapott három golyóstollat, és egy RTV Részletes felíratú XXL-es reklámpólót, ami akkora boldogságot váltott ki a biztosúrban, hogy az összes fogát megmutatta. (nem számoltam meg, de nem lett volna nagy munka).

Amennyire tudom, a 11. helyen álltunk a tegnapelőtti eredmények alapján, de ez még mindig nem jelent semmit. A homokos szakaszokon nagy esély van rá, hogy sokat kapunk a rutinosabb és jobban felkészült versenyzőktől. (érjetek végig, a többi nem számít...majd jövőre ;) szerk.)

 

Üdv,

Jani

Jelentem a Robbant Team talált tegnap este netet és küldött egy kis beszálomót az elmúlt napok történéseiről. Íme pár sor egyenesen Jani "tollából":

Nehéz elhinni, de nincs semmi időnk írni, de még telefonálni sem nagyon. A térerő is elég bizonytalan. Most Smara nevű városban vagyunk Nyugat-Szaharában. Nem nagyon tudtam figyleni a fogalmazásra, es arra sem, hogy mi melyik nap történt, úgyhogy az nem mérvadó. ;) Gyerekek kopogtattnak a kocsi ablakon folyamatosan, úghogy nem volt tökéletes a koncentrálás.

 

4. nap

Mint gondolom az kiderült, sikeresen landoltunk Afrikában. Reménykedtünk,hogy sikerül kabint is foglalni a 8 órás hajóútra, de nem volt szabad hely. A marokkói kihívás előtt jól jött volna egy kis alvás, úgyhogy Tibor barátunk a 118-as autóból, aki közismerten mindent elintéz - de legalabbis biztosan megpróbálja - először a hajószakács szolgálati kabinjára tett ajánlatot, majd egy kedves hölgyet probált megggyőzni arról, hogy jót tenne a hírnevének, ha pár magyar srácot engedne a pillanatnyilag üres szobájába. Az üzlet biztatóan alakult, de sajnos pár perc utan sikerült megérteni, hogy a hölgy inkabb a hajón dolgozó biztonsagiak főnökét szeretné vendégül látni éjszakára. Vegül befészkeltük magunkat a fedélzet székeire, és sikerült hat óra alvással rekordot felállítanunk.
A marokkói határon egészen gördülékenyen folytak az események. A kultúrsokk villamcsapásként hasította ketté a civilizációról alkotott képünket. Tetőtől-talpig rongyokba tekeredett emberek követtek gyanús tekintettel, mikozben Melilla utcáin bokáig ért a víz és ki tudja még milyen kommunális folyadék keveréke. A por és a sár sok helyen összemossa az utat a járdával, ahol kupacokban ültek a nők. A férfiak szerepe jól elkülönül. A fiatalabbak a házak falát támasztják, az idősebbek "kávézókban" szocializálódnak.
A napi szakasz több, mint hétszáz kilóméteres volt, szokás szerint feladatokkal tarkítva. Az ország belsejében kis ízelítőt kaptunk Afrikából. Egy leszakadt híd mellett kellett átkelni a folyón, amit kihasználva egy erőszakosan kéregető "gyerekcsorda" várta a cammogó versenyautókat. Nyitogatták az ajtókat, felugrottak a lökharitora, majd miután elhajtottunk, jól megdobáltak kővel a biztonság kedvéért. Dehát fiatalság bolondság. Fél kettő körül érkeztünk meg a szállásunkra, a homokdünek lábához és ismét sikerült aludnunk 4 órat az autóban.

5. nap

A szerdai nap biztatóan indult. A napi távot teljes egészében terepen kellett teljesíteni. Volt itt minden. A tégla nagyságú kövektől kezdve a cement finomságú homokig, mindenből van itt sivatag. Ennek megfelelően alaposan próbára tettük a technikát. Defektől félve eleinte óvatosabban mentünk, ami pár óra elteltével már nem volt igaz. A nap egyik fénypontja volt, mikor egy homokdüne tetejére sikerül felhasalnunk. Sok hete készültünk erre, korszerű homoklapatainkat buzgón forgatva kb. 3 perc alatt ástuk ki boldogan a kocsit. A hangulatot homokvihar és vad tevecsordák alapozták meg. A nap első felében öszeszedett volt a banda, és jól gyüjtögettük a pontokat, de délután egy kis malőr miatt kerülőre kényszerültünk, jópár pont és sok óra alvás kárára.

7. nap (tegnap)

A hajnali eligazításon felhívták a figyelmünket, hogy a mai nap nagyon kemény lesz. A rossz utakon több autót láttunk "elvérezni", de szerencsére nálunk minden rendben ment, és időre beértünk. Igaz, hogy majdnem 400 km-t tettünk meg nagyon rossz utakon, de jól bírtuk és a jelek szerint egyelőre a kocsi is egyben van. A komolyabb autókkal egyertelmű, hogy nem lehet felvenni a versenyt, de azért egész jól tudunk haladni. Főleg a gumikra, és a kocsi hasára igyekszünk figyelni.  (Janiék kocsijára idő hiányában, nem került haspáncél. szerk.)
Tudom, hogy sajnos csak ritkán jelentkezünk, de korlátoltak a kommunikációs lehetőségek, és az elmúlt napokban az internet hajkurászása helyett az alvást választottam.

Üdv mindenkinek.

Kaptam pár képet is az egyik szállásról, helyi lakosokról, tevékről, Marci sivatagi balett bemutatójáról. ;) A céges csapatlogók fényképe is feltűnik itt-ott, úgyhogy kicsit olyan mintha mi is ott lennénk. :)))) Ahogy nézem egész jó terep lenne a következő csapatépítő tréninghez....hmmm :)) Galéria itt.