Jelentem a Robbant Team talált tegnap este netet és küldött egy kis beszálomót az elmúlt napok történéseiről. Íme pár sor egyenesen Jani "tollából":

Nehéz elhinni, de nincs semmi időnk írni, de még telefonálni sem nagyon. A térerő is elég bizonytalan. Most Smara nevű városban vagyunk Nyugat-Szaharában. Nem nagyon tudtam figyleni a fogalmazásra, es arra sem, hogy mi melyik nap történt, úgyhogy az nem mérvadó. ;) Gyerekek kopogtattnak a kocsi ablakon folyamatosan, úghogy nem volt tökéletes a koncentrálás.

 

4. nap

Mint gondolom az kiderült, sikeresen landoltunk Afrikában. Reménykedtünk,hogy sikerül kabint is foglalni a 8 órás hajóútra, de nem volt szabad hely. A marokkói kihívás előtt jól jött volna egy kis alvás, úgyhogy Tibor barátunk a 118-as autóból, aki közismerten mindent elintéz - de legalabbis biztosan megpróbálja - először a hajószakács szolgálati kabinjára tett ajánlatot, majd egy kedves hölgyet probált megggyőzni arról, hogy jót tenne a hírnevének, ha pár magyar srácot engedne a pillanatnyilag üres szobájába. Az üzlet biztatóan alakult, de sajnos pár perc utan sikerült megérteni, hogy a hölgy inkabb a hajón dolgozó biztonsagiak főnökét szeretné vendégül látni éjszakára. Vegül befészkeltük magunkat a fedélzet székeire, és sikerült hat óra alvással rekordot felállítanunk.
A marokkói határon egészen gördülékenyen folytak az események. A kultúrsokk villamcsapásként hasította ketté a civilizációról alkotott képünket. Tetőtől-talpig rongyokba tekeredett emberek követtek gyanús tekintettel, mikozben Melilla utcáin bokáig ért a víz és ki tudja még milyen kommunális folyadék keveréke. A por és a sár sok helyen összemossa az utat a járdával, ahol kupacokban ültek a nők. A férfiak szerepe jól elkülönül. A fiatalabbak a házak falát támasztják, az idősebbek "kávézókban" szocializálódnak.
A napi szakasz több, mint hétszáz kilóméteres volt, szokás szerint feladatokkal tarkítva. Az ország belsejében kis ízelítőt kaptunk Afrikából. Egy leszakadt híd mellett kellett átkelni a folyón, amit kihasználva egy erőszakosan kéregető "gyerekcsorda" várta a cammogó versenyautókat. Nyitogatták az ajtókat, felugrottak a lökharitora, majd miután elhajtottunk, jól megdobáltak kővel a biztonság kedvéért. Dehát fiatalság bolondság. Fél kettő körül érkeztünk meg a szállásunkra, a homokdünek lábához és ismét sikerült aludnunk 4 órat az autóban.

5. nap

A szerdai nap biztatóan indult. A napi távot teljes egészében terepen kellett teljesíteni. Volt itt minden. A tégla nagyságú kövektől kezdve a cement finomságú homokig, mindenből van itt sivatag. Ennek megfelelően alaposan próbára tettük a technikát. Defektől félve eleinte óvatosabban mentünk, ami pár óra elteltével már nem volt igaz. A nap egyik fénypontja volt, mikor egy homokdüne tetejére sikerül felhasalnunk. Sok hete készültünk erre, korszerű homoklapatainkat buzgón forgatva kb. 3 perc alatt ástuk ki boldogan a kocsit. A hangulatot homokvihar és vad tevecsordák alapozták meg. A nap első felében öszeszedett volt a banda, és jól gyüjtögettük a pontokat, de délután egy kis malőr miatt kerülőre kényszerültünk, jópár pont és sok óra alvás kárára.

7. nap (tegnap)

A hajnali eligazításon felhívták a figyelmünket, hogy a mai nap nagyon kemény lesz. A rossz utakon több autót láttunk "elvérezni", de szerencsére nálunk minden rendben ment, és időre beértünk. Igaz, hogy majdnem 400 km-t tettünk meg nagyon rossz utakon, de jól bírtuk és a jelek szerint egyelőre a kocsi is egyben van. A komolyabb autókkal egyertelmű, hogy nem lehet felvenni a versenyt, de azért egész jól tudunk haladni. Főleg a gumikra, és a kocsi hasára igyekszünk figyelni.  (Janiék kocsijára idő hiányában, nem került haspáncél. szerk.)
Tudom, hogy sajnos csak ritkán jelentkezünk, de korlátoltak a kommunikációs lehetőségek, és az elmúlt napokban az internet hajkurászása helyett az alvást választottam.

Üdv mindenkinek.

Kaptam pár képet is az egyik szállásról, helyi lakosokról, tevékről, Marci sivatagi balett bemutatójáról. ;) A céges csapatlogók fényképe is feltűnik itt-ott, úgyhogy kicsit olyan mintha mi is ott lennénk. :)))) Ahogy nézem egész jó terep lenne a következő csapatépítő tréninghez....hmmm :)) Galéria itt.