9. nap

Reggel 4-kor indultunk a szállodából, mert a mai szakaszt a Mauritán határátlépés nehezítette. Az itiner 6-8 óras várakozást jósolt, ami nagyjából be is jött, mert 6 órát vártunk, mire beengedtek az országba. A hajnali indulás és a kapkodás eredménye egy 100 kilóméteres kerülő volt, de nagyjábol sikerült utolérni magunkat. A határon papirból és fából összetákolt bunkerekben dolgoztak a hivatlanokok, számítógép, (talán még áram sem volt) és mindenféle irodai "luxus" nélkülözésével. A két ország közötti senki földjén a felrobbant autók roncsai lehangolóak voltak. Igaz ez volt az első igazi nyári napunk, sütött a nap és 20-25 fok körül volt a hőmérséklet. Mauritania nagyon erős hatssal volt mindenkire. A marokkói és nyugat-szaharai viszonyokhoz képest is jelentős a különbség, például már nem agyagból tapasztott házakat látunk, hanem nagyon sokan sátorban laknak. Most egy nagyvárosban Nouadhibou-ban vagyunk, ismét szállodában. A város elképesztő. Hatalmas kavalkád, roncs autók rendszám nélül, közlekedési szabályok sehol, összetákolt házak és romos utcák között turbános emberek, teljesen eltakart arccal. Ilyesztő első látásra, az az igazság.
Megint fél 12 és hajnalban kelünk...
A homokdűnés szaharai részre holnap megyünk ha minden igaz, ami komoly próbatétel lesz.

Igyekszem küldeni képet, de macerás eléggé. A képen a kocsi, amit kihúztunk (kielemelem, nehogy a 64-es csapat hozzátartozói a kép láttán szívrohamot kapjanak. szerk.) és a határszakaszon kipukkant autók.

Üdv,

Jani