Roppant Team Budapest-Bamako 2009

Sikerült egy hosszabb beszélgetést megejtenem a Roppant Teammel, az elmúlt pár nap történéseiről. Kezdem a legjobb hírrel. Ahogy én az élménybeszámolókból leveszem a dolgot, nagyon-nagyon élvezik ezt a kis kiruccanást. Fáradság ide vagy oda, pörögnek nagyon...minden nap új élmények, hihetetlen szépségű tájak, érdekes emberek, váratlan fordulatok...a szív, a lélek, a kiváncsiság viszi őket tovább, akkor is amikor néha már hulla fáradtak.

4. nap

Reggel érkeztek meg komppal Melillába, ami Spanyol felségterület. Itt nem is az volt a legnehezebb feladat, hogy átkeljenek a határon, hanem hogy egyáltalán kijussanak a városból és megtalálják a határt. A navigációs rendszerek ebben sajnos nem nyújtottak túl sok segítséget, úgyhogy maradt a bolyongás, keresgélés. Mint azt már többször írtam, aznap az Atlasz hegységen kelltek át, ahol nekik is kijutott a jóból. Ők ugyan nem futottak bele lezárt útszakaszba, de a hóvihar elkapta őket rendesen. Mint ahogy az több blogon is olvasható, nem mindenki számított hóra Afrikába (Jani igen, még hóláncot is vitt, aminek biztos nagyon fognak örülni majd Bamakoban ;)). Ennek ellenére sikerült majdnem az összes feladatot teljesíteni aznap és éjfél után nem sokkal megérkezni az aznapi checkpointra. Ekkorra már eléggé szétszakadt a mezőny, így elmondásuk szerint a megbeszélt időre a kb. 130 csapatból mindössze kb. 70-en értek oda. A 4 napos összesítés szerint ezzel sikerült az előkelő 10. helyet (holtversenyben) megcsípniük, ami finoman szólva sem rossz eredmény egy ilyen erős mezőnyben. Így tovább!!

5. nap

Ez egy igazán embert próbáló nap volt...igazi afrikai kaland. Folyókkal, amiken ép hidak és kerülőutak hiányában autóval kellett átgázolni. Homokdűnékkel ameddig csak a szem ellát. Homokviharral, vadon kószáló tevecsordákkal, kietlen sivataggal, leírhatatlanul szép tájakkal. A nap nagy része sivatagon át vezetett...homokdűnére fel, homokdűnéről le, homokdűnére fel... A kocsi bírta és Jani meg Marci is. Egy apró fennakadásuk volt, amikor egy kis időre szó szerint fennakadtak az egyik dűnén. Mire jött volna a segítség már sikeresen ki is szabadították magukat és mentek is tovább. Később egy másik csapatnak is a segítségére siettek, úgyhogy nem unatkoztak egy percig sem. Mivel nem álltak túl jól az idővel, és sötétedés után a sivatagban autókázni elég veszélyes ezért egy biztonsági utat választottak, ami viszont egyben egy jó nagy kerülőt is jelentett.

6. nap (ma)

A tegnapi nehéz szakasz után, ma egy viszonylag könnyebb szakasszal kedveskedtek a szervezők a résztvevő csapatoknak. Foum Zgid-Tadalt 450 km. Nem kevés, de nem is sok, tekintve hogy sokkal jobbak a terepviszonyok, mint tegnap. Arról nem is beszélve, hogy mióta elindultak tegnap elöszőr sikerült normális szálláson megszállniuk és nem autóban tölteni az éjszakát. Ez ugye még itt Afrikában is ágyat jelent, meg meleg vízet, ami sokat segített abban, hogy frissebben vágjanak neki a mai nap feladatainak.

Lekopogom én is, de úgy néz ki az autó nagyon jól bírja. Jani bácsi tólja neki rendesen, ahol csak lehet és nagyon élvezik az extrém körülmények közti kocsikázást. Havas hegyvidék, sivatag, sziklás terep, hóvihar, homokvihar, folyón átkelés...olyan embernek, mint Jani is, akik imádnak vezetni, olyan ez mint egy vidámpark. :) Ha minden igaz egykét érdekesebb menetről lesz majd videó is youtube-on, de félek ezt már csak útólag fogjuk élvezni, mert az internet kapcsolattal nagyon hadilábon állnak. Ma este megpróbálnak majd küldeni pár képet, meg Jani is írt valami kis élménybeszámolót, de korántsem biztos, hogy fel tudják tölteni.

Nem mondhatnám, hogy el vagyunk kényeztetve, ami az új információkat illeti, de ami biztos, hogy minden okés. Tegnap este küldött Jani egy koordinátát, de sajnos valami átviteli hiba miatt értelmezhetetlenül jött át. Viszont a 118-as csapat elég bő beszámolót írt tegnap az elmúlt 2 napról, ami lényegében Janiékról is szól. Itt megtaláljátok a cikkeket:

http://thursdaykings.blog.hu/

Reggel telefoncsörgésre ébredtem. Jani telefonjáról hívott a Homokdűne Team egyik tagja (akiknek ezúton is köszönjük), hogy megtalálták az egyik feladatnál a telefonját és ha tudom értesítsem őket. Mit ne mondjak jellemző...én képes vagyok az 50 négyzetméteres lakásban elhagyni bármit úgy hogy hónapokig nem lesz meg, Jani meg elhagy a semmi közepén és pár óra múlva meg is találják. :)

Ami a lényeg: A Roppant team tegnap újabb 800 km-ert letudva sikeresen átkeltek az Atlasz-hegységen, ahol nem csak a szintkülömbségek okoztak kihívást, hanem az időjárás is. Több csapat jelezte, hogy iszonyatos köd és helyenként hóvihar nehezítette az előrejutást.  A feladatokat szorgalmasan  teljesítik, van ami sikerül van ami nem, de ezzel szerintem minden csapat így van. Talán ma este már tesznek ki részeredményeket a szervezők.

Az itiner szerint ma "mindössze" 410 km kell megtenniük, ám nem akármilyen 410 km-ert. Ahogy nézten a google earth-ön igazi hamisíthatatlan afrikai sivatagon vezet az út, sok-sok homokkal, oázissal, tevékkel. :) Remélhetőleg sikerül majd még kommunikálni a csapattal és akkor pontosabb infókat (na adj isten képeket) is tudok kirakni.

Nah küldtem SMS-t, hogy milyen a hangulat odaát. Valószínűleg engem minősít, de nem gondoltam, hogy mindenhol van térerő és meglepődtem, amikor azonnal jött a válasz:

"Volt minden. Kultúrsokk, gyerekek kővel dobáltak, hóesés az atlaszban.. Dzsuva, szegénység. Próbálok képet küldeni. Még megyünk."

A koordidinátát is küldött, ami szeint nincsenek már nagyon messze a checkpointtól, a marokkói Merzouga-tól. Bár gondolom a terepviszonyok és a közvilágítás nem túl jó arrafelé. ;) Szerencsére magyar aszfalton edződtek, úgyhogy a xar utakon tuti otthonosan mozognak. ;)

Jó hírek!! Ma reggel megérkeztt a csapat Marokkóba, úgyhogy minden esélyük megvan, hogy teljesétsék a 3 napos etapot. Főleg, hogy taktikai okokból az éjszakát, nem Almeria-ban töltötték a szállodában, hanem egy másik 200 km-rel távolabbi kikötőből már este útnak indultak. Így miközben pihentek, haladtak Marokkó felé, ahol ha jól tudom valamikor a reggeli órákban értek partot. Ami biztos, hogy délelőtt beszéltem velük utoljára amikor már úton voltak a kontinens belseje felé.

Most kezdődik az igazi kaland. Hajrá fiúk!!